Volt idő, amikor a heti élelmiszer-kiadásaim simán elnyelték egy kisebb albérlet árát. Nem a luxus volt a gond, hanem a kényelem: a gyors éttermek, a drága, előre csomagolt saláták, és a megunt, kidobott alapanyagok hegyei. Főleg hétfőn volt ez jellemző, amikor a vasárnapi „majd főzök” ígéret hirtelen szertefoszlott, és a futár csengetett. Aztán jött egy pénzügyi pofon, ami rákényszerített, hogy átgondoljam, hogyan lehetne ez a kategória a nullához közelítő.
A hétfői számla sokkja
Gábor vagyok, harmincas, és évekig abban a tévhitben éltem, hogy az időm drágább, mint a pénzem. Ezért aztán a munkanapok felénél már reflexből nyitottam meg a rendelős appokat, és sosem érdekelt, hogy egy adag tésztafeltét 4500 forintba kerül, ha az csak egy kattintás. A hétvégén vett zöldségeket, amikkel „majd főzök”, szomorúan néztem a hűtő alján, ahogy lassan folyékony állapotba kerülnek, mielőtt a kukában landolnának.
A fordulópont az volt, amikor elkezdtem gyűjteni egy nagyobb projektre, és tényleg minden fillért meg kellett fognom. Amikor megnéztem a banki kimutatásomat, a „Táplálkozás/Étkezés” kategória messze kiugrott a többi közül, és rájöttem, hogy az elmúlt hónapban több mint 150 ezer forintot költöttem el csak arra, hogy ne kelljen főznöm. Ez egyszerűen tarthatatlan volt, és tudtam, hogy a megoldás nem a teljes lemondás, hanem a stratégiaváltás.
Ekkor kezdődött el a spájz-költségvetés projekt. A célom az volt, hogy ne csak kevesebbet költsek, de sokkal egészségesebben is egyek, hiszen a gyorskaja már kezdte érezhetően tönkretenni a közérzetemet. Azt a kihívást tűztem ki magam elé, hogy a havi költségvetést harmadára szorítom le, ami azt jelentette, hogy heti 10-12 ezer forintból kell kihoznom a táplálkozást.
A spájz forradalom: a költséghatékony hármas
Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy beazonosítsam azokat az alapvető, olcsó és tápláló alapanyagokat, amikre építhetek. A költséghatékony étrend három alappillére azonnal kristálytisztán kirajzolódott: a hüvelyesek, a gabonafélék és a szezonális gyökérzöldségek. Ezek kilóra vásárolva, szárított állapotban (bab, lencse, csicseriborsó) fillérekbe kerülnek, és tele vannak fehérjével és rosttal.
A bab és a lencse váltak az új kedvenceimmé. Vettem egy nagy zsák rizst, egy zacskó zabpelyhet reggelire, és több kiló szárított hüvelyest. Ezek eltarthatósága gyakorlatilag végtelen, és az adagköltségük messze a legalacsonyabb, amit találni lehet. Ráadásul rendkívül laktatóak, így a napközbeni nassolás is megszűnt, ami újabb ezer forintokat spórolt meg naponta.
Fontos volt, hogy ne érezzem magam kényszerdiétán, ezért a hús helyett (ami a legdrágább tétel volt) heti egyszer-kétszer nagy mennyiségű tojást, vagy olcsó csirkecombot vettem, de a hangsúly a zöldségeken maradt. A hűtőmben nem volt többé bébi spenót meg drága avokádó, helyette jött a krumpli, a sárgarépa és a káposzta, amik még télen is nevetségesen olcsók.
A spórolás titka az is volt, hogy nem csak a központi piacon vásároltam, hanem a helyi, kisebb termelői boltokban, ahol a „másod osztályú” vagy nem tökéletes külsejű zöldségeket féláron adják. Ezek ugyanúgy tökéletesek egy raguhoz vagy egy leveshez, mint a fotogén darabok, de a pénztárcám sokkal jobban örült nekik.
A vasárnapi konyhai hadművelet
A legfőbb ellenségem a hét közbeni időhiány volt, ami mindig visszaterelt a rendelős appokhoz. Ezt úgy hidaltam át, hogy bevezettem a vasárnap délutáni, szigorúan szabályozott, kétórás „Batch Cooking” rituálét. Ez a két óra volt az, ami megmentette a következő hét minden napját a felesleges költekezéstől.
A hadművelet egyszerű volt: minden vasárnap megfőztem egy nagy adag rizst vagy kölest, beáztattam és megfőztem egy kiló lencsét, és előkészítettem az összes zöldséget. A zöldségeket felaprítottam, vagy egyben megpároltam (pl. brokkolit, karfiolt). Így a hétfői fáradt este nem a pucolással és főzéssel telt, hanem csak azzal, hogy összedobtam a már meglévő alapokat.
A kulcs az volt, hogy nem készítettem el teljesen kész fogásokat, hanem csak „alap építőköveket”. Például a főtt lencséből lehetett hétfőn lencsefőzelék, kedden fűszeres lencse saláta, szerdán pedig egy kis darált hússal (vagy gombával) keverve ragu. Ezzel elkerültem az unalmat, de kihasználtam a nagy adag főzés hatékonyságát.
Persze, a szimpla rizs és lencse hamar unalmassá válna, de itt jött képbe a fűszerek ereje. Vettem egy nagy szett alapvető fűszert (római kömény, kurkuma, curry por, oregánó), amik olcsók, de teljesen új ízprofilt adnak minden napnak. Így a költséghatékony alapanyagokból a hét minden napján más nemzet konyhájának ízét tudtam varázsolni, minimális ráfordítással.
A 10 ezer forintos hét titka
Amikor először sikerült egy teljes hetet lezárnom 11 ezer forintos élelmiszerköltséggel, el sem akartam hinni. Ez a korábbi heti 30-40 ezer forinthoz képest hatalmas megtakarítás volt. A legszebb az egészben az volt, hogy nem éheztem, sőt, a közérzetem sokkal jobb lett, mert elhagytam a cukros, zsíros, feldolgozott ételeket.
Rájöttem, hogy a spórolás nem csak a pénztárcámnak tett jót, hanem a szervezetemnek is. A friss alapanyagok, a magas rosttartalom és a tervezett étkezések stabil energiát adtak egész napra. A hirtelen vércukorszint-ingadozások megszűntek, amik korábban délutánonként rákényszerítettek, hogy gyors cukorhoz nyúljak.
Ez a „budget” életmód segített abban is, hogy tudatosabban kezeljem az élelmiszeremet. Nem volt több impulzusvásárlás, nem volt kidobott étel. Minden alapanyagot megbecsültem, és minden maradékot felhasználtam a következő napi ebédhez. A spájz lett a legjobb barátom, és a tudat, hogy kontroll alatt tartom a kiadásaimat, hatalmas mentális felszabadulást hozott.
Szóval, ha te is abban a hitben élsz, hogy csak drágán lehet egészségesen és finoman étkezni, vagy hogy a kényelemnek ára van, akkor gondold át újra. A legolcsóbb diéta nem lemondás, hanem egy okos stratégia, ami felszabadítja a pénzedet, és sokkal jobb energiát ad, mint bármelyik éttermi fogás.
